Skarlát íbisz (skarlátbatla)
Eudocimus ruber · Scarlet ibis
Csoport: Gázló- és partimadarak
Természetvédelmi státusz: Nem fenyegetett (LC)
- Méret
- Testhossza 55–63 cm; hosszú, lefelé ívelő csőre feltűnően rózsaszínes
- Táplálék
- Húsevő: rákok, puhatestűek, kisebb halak és békák, amelyeket sekély parti vizekben és mocsarakban fog
- Élettartam
- Jellemzően kb. 20 év
- Elterjedés
- Dél-Amerika északi része, Venezuelától Délkelet-Brazíliáig
- Élőhely
- Sekély tengerparti vizek, mocsarak és mangroveerdők
- Társas élet
- Telepesen, nagy vegyes kolóniákban költ más gázlómadarakkal
- Utódok
- Egy fészekaljban 1–3 tojás található, a kotlási idő 21–23 nap
Érdekességek
- Élénk skarlátvörös tollazatát táplálékának – rákoknak, puhatestűeknek – természetes karotinoid tartalmából nyeri.
- A fiókák kezdetben sötét, barnás-szürkés tollazattal kelnek ki, és csak felnőtté válva öltik fel jellegzetes vörös színüket.
- Állatkertekben csak akkor tartja meg élénk színét, ha étrendjét speciálisan, karotinoidban gazdag táplálékkal egészítik ki.
- Hosszú, lefelé ívelő csőrével a puha iszapban tapogatózva keresi zsákmányát.
- Több magyarországi állatkertben – köztük a Fővárosi Állatkertben, Szegeden, Győrben és Debrecenben – is sikeresen tenyésztik.