Tarvarjú
Geronticus eremita · Northern bald ibis
Csoport: Gázló- és partimadarak
Természetvédelmi státusz: Veszélyeztetett (EN)
- Méret
- Kis tyúk méretű madár, testhossza 70–75 cm, testtömege kb. 1,5 kg
- Táplálék
- Elsősorban rovarevő, fő tápláléka különféle sáskafajok, de alkalmanként más állati és növényi eredetű táplálékot is fogyaszt
- Élettartam
- Jellemzően kb. 24 év
- Elterjedés
- Napjainkban csak Marokkóban él megbízható, önfenntartó vadon élő állományban, valamint néhány száz egyede maradt Szíriában és Törökországban is
- Élőhely
- Sziklás területek és félszáraz sztyeppék
- Társas élet
- Telepesen, kisebb-nagyobb kolóniákban költ
- Utódok
- Fészkét sziklapárkányokra építi, jellemzően 2–3 tojásos fészekaljjal
Érdekességek
- Neve ellenére nem varjúféle, hanem az íbiszfélék családjába tartozik.
- Csupasz, piros bőrű feje és nyaka, valamint feje tetején viselt fekete „tollkoronája” jellegzetes megjelenést kölcsönöz neki.
- Egykor Közép-Európában – így a Kárpát-medencében is – honos volt, de vadászat és a fiókák élelemként való gyűjtése miatt a 16. századra kipusztult a térségből.
- Napjainkban több nemzetközi visszatelepítési program is folyik azzal a céllal, hogy a faj újra fészkelő madárrá váljon egykori elterjedési területén, például Ausztriában és Németországban.
- Egyes visszatelepítési programokban a fiatal madarakat könnyű repülőgéppel vezetik végig a vonulási útvonalon, hogy megtanítsák nekik a telelőhelyre vezető utat.