Közönséges pézsmateknős
Sternotherus odoratus · Common musk turtle
Csoport: Emlősök
Természetvédelmi státusz: Nem fenyegetett (LC)
- Méret
- Kis termetű vízi teknős: a páncél hossza kb. 5,1–14 cm. A nőstények nagyobbak; a hímek farka hosszabb, tüskével végződik. A tömegre a források nem adtak megbízható adatot.
- Táplálék
- Mindenevő, de főleg puhatestűeket (csigák, kagylók), rovarokat és rákokat (kérészlárvák, ászkarákok, folyami rákok) fogyaszt, emellett férgeket, piócákat, kis halakat, kétéltűeket, dögöt, algákat és magvakat. A fiatalok több rovart és algát esznek.
- Élettartam
- Hosszú életű: fogságban 50 évnél is többet éltek.
- Elterjedés
- Dél-Ontario és Dél-Québec, valamint az USA keleti része Maine déli részétől Floridáig és Közép-Texasig; elszigetelt állomány Wisconsin középső részén.
- Élőhely
- Főleg vízi: sekély, növényekben gazdag, lassú patakok, tavak, mocsarak és nagy folyók. A fenéken járkál, kiálló fatörzseken mászik; iszapban vagy pézsmapatkány-kunyhóban telel.
- Társas élet
- Többnyire magányos, de a nőstények néha közös fészkelőhelyet használnak (egy esetben 16 fészek egyetlen farönk alatt). Éjszaka aktív.
- Utódok
- Tavasszal szaporodik; a nőstény 2–9 kemény héjú tojást rak sekély üregbe vagy part menti hordalék alá. A kotlás 100–150 nap, a kicsik nyár végén vagy kora ősszel kelnek. A hímek kb. 2, a nőstények kb. 4–5 évesen érnek.
Érdekességek
- Páncélszéli mirigyeiből büdös, pézsmaszerű váladékot bocsát ki védekezésül („stinkpot”).
- Egyes populációkban nagy fej és állkapocsizom (megacefália) fejlődik ki a kemény táplálék hatására.
- Állán és torkán tapogató bajuszszálak vannak.
- Latreille írta le 1801-ben Testudo odorata néven.
- A tojások nagy része a ragadozóknak esik áldozatul: egy pennsylvaniai populációban a kelési siker csak 15% volt.